Amikor azt mondom, hogy „elveszett gyermekkor”, az ártatlanságra gondolok – arra az ámulattal teli gyermeki tekintetre, amikor még nem tudtál semmit, nem volt semmid, mégis a világ tetején érezted magad. A csoda és az öröm aranypillanatai voltak azok: még nem tudtad, mi a feszültség, nem aggódtál, nem szorongtál semmi miatt – ezt az állapotot kell visszanyerned, ezt kell újból megtalálnod! (…)
Csupán egyetlen olyan lényegi pont van benned, ami mindig, mindenhol, feltétel nélkül ott lesz veled. Az sem számít, ha a pokolban vagy, akkor is veled lesz; az sem számít, ha a mennyországban vagy, mert ott is veled lesz. Lényed esszenciális magvát megtalálni annyit jelent, hogy elérted a tökéletes ártatlanságot, és egyben ráleltél a legnagyobb bölcsességre is, ami a földön valaha létezett.