Amikor azt mondom, hogy „elveszett gyermekkor”, az �rtatlans�gra gondolok – arra az �mulattal teli gyermeki tekintetre, amikor m�g nem tudt�l semmit, nem volt semmid, m�gis a vil�g tetej�n �rezted magad. A csoda �s az �r�m aranypillanatai voltak azok: m�g nem tudtad, mi a fesz�lts�g, nem agg�dt�l, nem szorongt�l semmi miatt – ezt az �llapotot kell visszanyerned, ezt kell �jb�l megtal�lnod! (…) Csup�n egyetlen olyan l�nyegi pont van benned, ami mindig, mindenhol, felt�tel n�lk�l ott lesz veled. Az sem sz�m�t, ha a pokolban vagy, akkor is veled lesz; az sem sz�m�t, ha a mennyorsz�gban vagy, mert ott is veled lesz. L�nyed esszenci�lis magv�t megtal�lni annyit jelent, hogy el�rted a t�k�tes �rtatlans�got, �s egyben r�lelt�l a legnagyobb b�lcsess�gre is, ami a f�ld�n valaha l�tezett.