Gyakran megesik velünk, hogy görcsbe rándul a gyomrunk, a torkunkban mintha gombóc lenne, kiüt rajtunk a hideg veríték. Félünk valamitől? Nem, hiszen sokszor alig értjük, mi riasztott meg bennünket. És mégis rettegünk: valami ismeretlentől, irracionálistól, megmagyarázhatatlantól. A pontosan leírható félelem határmezsgyéjén túl kezdődik a szorongás titokzatos és baljós világa, a sötét szobától, a mélységtől, a bezártságtól és még számtalan más, valójában tökéletesen veszélytelen dolgoktól való érthetetlen iszonyodás kórképe.

A német pszichoanalitikus típustanában négy szorongásos alapforma: a skizoid, a depressziós, a kényszeres és a hisztérikus személyiség hétköznapi vagy már kórossá vált tünetegyüttesét vázolja fel megdöbbentő és egyben lenyűgöző érzékletességgel. Így vagy úgy – valamennyien a páciensei lehetnénk.